Carlos Irwin Estévez (New York, Amerikai Egyesült Államok 1965. szeptember 3.), ismertebb nevén Charlie Sheen, Golden Globe-díjas, Emmy-díjra jelölt amerikai színész. Karakter-szerepei – televízióban és filmben egyaránt – mint például Chris Taylor A szakasz című filmben, Rick “Wild Thing” Vaughn A nagy csapat című filmekben, Charlie Crawford szerepe a Kerge város sorozatban és Charlie Harper szerepe a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatban.
Ramón Estévez, ismertebb nevén Martin Sheen (1940. augusztus 3.) amerikai színész, részben ír nemzetiségű. Sokan tévesen apai ágról spanyolnak tartják, valójában galego származású, amely inkább a portugálokhoz áll közelebb. Számos neves díjra jelölték, 1994-ben Emmy-díjat kapott, 2001-ben pedig Golden Globe-díjjal jutalmazták. Olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Martin Scorsese, Steven Spielberg, Oliver Stone, Francis Ford Coppola, Richard Attenborough, Terrence Malick és Mike Nichols. Leginkább az Apokalipszis most című filmből és Az elnök emberei című sorozatból ismert. Gyermekei, Carlos Irwin Estévez (Charlie Sheen), Emilio Estévez, Ramón Estévez és Renée Estévez szintén színészek. Több filmben is szerepelt együtt valamelyik gyermekével. A Hollywood Walk of Fame-en saját csillaga vanWalter Bruce Willis (Baumholder, Idar-Oberstein, NSZK, 1955. március 19. –) Golden Globe- és Emmy-díjas, német születésű amerikai színész és énekes. Az 1980-as évek végén vált ismertté, s azóta hollywoodi karriert futott be első számú sztárként és karakteres mellékszereplőként is; legismertebb szerepe John McClane a Die Hard-filmekből. Willis felesége Demi Moore színésznő volt tizenhárom éven át egészen 2000-ig, ami idő alatt három lányuk született. Több zenei albumot jelentetett meg és feltűnt televíziós sorozatokban is. Filmográfiája több mint hatvan címet számlál, közöttük is olyan jól ismert, nagy sikerű produkciókat, mint a Ponyvaregény, Az ötödik elem, az Armageddon és a Hatodik érzék.
A filmek, melyekben Willis szerepelt, az észak-amerikai mozipénztáraknál 2,64 / 3,05 milliárd dollárt hoztak, amivel főszereplőként a kilencedik legnagyobb bevételt elérő színész, kisebb szerepeit is számlálva pedig a tizenkettedik.[1][2] Több díjat is elnyert karrierje során, és a nyilvánosság előtt adott hangot támogatásának az amerikai hadsereg felé.
Bruce Willis egy németországi amerikai katonai bázison született Idar-Obersteinben, David Willis amerikai katona apától és Marlene Willis banki dolgozó német anyától,[3][4] a legidősebbként négy gyermek közül (testvérei Florence, David és Robert). Miután 1957-ben elbocsátották a seregből, apja hazament Penns Groveba, New Jersey-be családjával együtt, s hegesztőként, illetve gyári munkásként dolgozott.[5] Bruce tizenéves volt, mikor 1972-ben szülei különváltak.[4] Fiatalkorában gyakran eljárt otthonról, de dadogása is elkísérte.[6] A Penns Gorve High School diákja volt, lakóhelyén.[7] Kifejezőeszközeként a színpadot találta meg, ahol könnyedén boldogult, levetkőzve dadogását is, s a középiskolában drámaszakkörbe is járt, illetve az iskolai tanács elnöki posztját is betöltötte.[8]
A további tanulmányok helyett apja nyomdokaiba lépett, s maga is fizikai dolgozó lett, biztonsági őrként kapott állást, s munkáscsoportokat is szállított a DuPont Chambers Works gyárnál Deepwaterben, New Jerseyben.[9] Miután egy kollégáját megölték munka közben, úgy döntött, kilép, s ezt követően különböző bárok visszatérő vendége lett.[10] Megtanult harmonikázni és csatlakozott a Loose Goose nevezetű R&B bandához.[8] Egy ideig magánnyomozóként tevékenykedett, majd visszatért a színészethez. Beiratkozott a Montclair State University drámaprogramjára, ahol beválasztották a Macska a forró bádogtetőn egyik szerepére, azonban már első évében hátrahagyta az iskolát, s New York Citybe költözött.[4]
Willis visszatért a bárokba, azonban ezúttal csak egy részidős munka miatt.[9] Számtalan meghallgatás után, végül szerepet kapott a színpadon a Heaven and Earth című produkcióban. További tapasztalatra és reflektorfényre a Miami Vice televíziós sorozat egy epizódjában és a Levi’s reklámjában tett szert.
Karrierje
Willis New Yorkból Kalifornia felé vette az irányt, hogy eljusson több televíziós sorozat meghallgatására.[4] Háromezer más színész közül választották ki A simlis és a szende férfi főszerepére;[11] David Addison Jr. karaktere komikus színészként alapozta meg nevét, több díjhoz is hozzásegítette, míg öt évad után véget nem ért. A széria népszerűségi csúcspontján a Seagram italgyártó cég felkérte a Golden Wine Cooler elnevezésű produktumuk reklámarcának. Az emlékezetes kampány öt- és hétmillió dollár közötti összeghez juttatta hozzá a feltörekvő filmcsillagot két év alatt. Mindennek ellenére Willis úgy döntött, nem újítja meg szerződését a céggel, mikor 1988-ban leállt az alkoholfogyasztással.[12] Első komoly filmszerepe az 1987-es Blake Edwards-vígjátékban, a Nem látni és megszeretniben volt Kim Basinger oldalán. Mégis, egy akkoriban váratlan pálfordulás hozta meg számára világszerte az áttörést: a Drágán add az életed!, amiben maga vitt véghez több kaszkadőrjelenetet is,[13] összesen 138 millió dollárt hozott a jegypénztáraknál.[14] E sikernek köszönhetően az akciófilm három folytatást is szült, melyeknek legutóbbi darabja, a Die Hard 4.0 2007 nyarán került a mozikba. Még a ’80-as évek végén, Willis Golden Globe-jelölést kapott Az ellenség földjénben nyújtott alakításáért, s hangját szolgáltatta a Nicsak, ki beszél! kisgyermek-szereplőjének.
A ’80-as évek végén Willis mérsékelt sikereket élvezett mint énekes. A The Return of Bruno című pop-blues lemezén szerepelt a kislemezként kelendővé vált “Respect Yourself” című dal,[15] amit egy Spinal Taphez hasonló „rockumentumfilm”-paródiával népszerűsített, melyben ő volt látható jelenetekben, amint híres eseményeken, köztük Woodstockban lép fel. A következő albumai már kevésbé voltak népszerűek, ám Willis még vissza-vissza tér a stúdióba alkalmanként.
A ’90-es évek elején karrierje kisebb gödörbe ért, amikor olyan bukásokat kellett elkönyvelnie, mint a Hiúságok máglyája, az Árral szemben, a Hudson Hawk, aminek társ-forgatókönyvírója is volt, vagy Az éj színe című erotikus thriller, amit a kritika rendkívül gyengén fogadott, de videón később népszerűnek bizonyult. 1994-ben azonban szerepet kapott Quentin Tarantino széles körben dicsért filmjében, a Ponyvaregényben, ami új löketet adott pályájának. 1996-ban produceri kezei alól került ki a Bruno the Kid című rajzfilm, amiben CGI-mása volt látható.[16] A kilencvenes évek közepén főszerepet játszott olyan sikerfilmekben, mint a 12 majom és Az ötödik elem, de az évtized végére karrierje ismét leült, mikor A Sakál, A kód neve: Merkúr és a Bajnokok reggelije került a mozikba; egyedül az Armageddon részesült a közönség kitüntetett figyelmében: Michael Bay rendezése 1998 legtöbb pénzt hozó filmje lett.[17] 1999-ben Willis karrierje legnagyobb sikerének örvendett M. Night Shyamalan Hatodik érzék című thrillerének főszerepével; a film iránt kritikusok és nézők egyaránt lelkesedtek. Három rész erejéig meg kellett jelennie a Jóbarátok című sorozatban gázsi nélkül, mivel elvesztett egy fogadást, amit Matthew Perryvel, Bérgyilkos a szomszédom-beli partnerével kötött. Alakításáért Emmy-díjat kapott, mint a legjobb vendégszereplő vígjátéksorozatban, és Golden Globe-ra is jelölték. A 2001-es Ocean’s Eleven című filmben eredetileg ő játszotta volna Terry Benedict szerepét, ám végül kiszállt a produkcióból, hogy egy albumán dolgozhasson. A film 2004-ben bemutatott folytatásában ugyanakkor feltűnik egy kisebb szerepben, méghozzá saját magát alakítva. 2007-ben szintén sok mellék- vagy kisebb szerep várt rá, például Robert Rodriguez Terrorbolygójában, de hosszú idő óta először igazi sikernek is örvendhetett főszereplőként a Die Hard 4. premierjével. Közelmúltbeli főszerepeivel azonban, a Hasonmással és a Két kopperrel csak mérsékelt eredményeket ért el.
Willis több alkalommal is vendégeskedett a The Late Show with David Letterman című talkshow-ban karrierje folyamán. A 2003. február 26-i adásban Lettermant is helyettesítette, mikor valójában meghívottként vett részt a műsorban.[18] Interjút készített Dan Rather televíziós személyiséggel, amit később élete legkomolyabb beszélgetésének nevezett. Minden alkalommal előre eltervezett viccekkel szórakoztatta a műsorvezetőt és a közönséget: egy ízben tetőtől talpig narancssárga öltözékben jelent meg, míg máskor megkísérelte megdönteni a víz alatt maradás rekordját (parodizálva David Blaine-t), ami 20 másodpercesre sikeredett végül.
Willis négy filmben szerepelt együtt Samuel L. Jacksonnal, a 2005-ös Túszdrámában pedig saját lánya, Rumer alakította a főhős gyermekét. [[]]
Magánélete
Willis a Zsarulesen című film premierjén találkozott Demi Moore-ral, aki akkoriban Emilio Estevez párja volt. 1987. november 21-én feleségül vette a színésznőt, s a 2000. október 18-án bekövetkezett válásukig három lányuk született: Rumer Glenn Willis (1988), Scout LaRue Willis (1991) és Tallulah Belle Willis (1994), akikre közös felügyeletük van.[4] A pár nem adott nyilvánosan magyarázatot arra, miért váltak el. Willis így kommentálta a dolgot: „Úgy éreztem, megbuktam apaként és férjként, mivel nem voltam képes működővé tenni a dolgot”.[4] Szakításukat követően felmerültek olyan pletykák, hogy újraházasodásra készülnének, ám Moore időközben hozzáment Ashton Kutcher színészhez. Willis továbbra is közeli kapcsolatban áll Moore-ral, volt felesége újabb esküvőjén is részt vett. A válás óta eltelt idő alatt találkozgatott Maria Bravo Rosadóval és Emily Sandberggel, s eljegyezte Brooke Burnst, akivel végül tíz hónapig tartó kapcsolat után szakított, 2004-ben.[11] Willis ezt követően Tamara Witmer és Karen McDougal Playboy Playmate-ek társaságában tűnt fel különböző alkalmakkor.[19] A színész kifejezésre juttatta, hogy szívesen házasodna ismét és vállalna újabb gyerekeket.[4] 2009. március 21-én Willis feleségül vette Emma Heming fotómodellt a Karib-térségben található magánszigetén; 2008 januárjában mutatkoztak először hivatalosan is együtt. A vendégek közt volt Demi Moore és Ashton Kutcher, a gyerekek, Rumer, Scout és Tallulah Belle, valamint Madonna is. A polgári esküvőre Los Angelesben került sor hat nappal később.[20]
Willis egy időben lutheránus volt, azonban már nem gyakorolja a vallást. Ezt az 1998 júliusi George magazinnak mondott szavai támasztják alá:
| „ | A szervezett vallások úgy általában, véleményem szerint, kihalóban lévő formák. Mind nagyon fontosak voltak akkor, mikor nem tudtuk, miért mozog a Nap, miért változik az időjárás, miért keletkeznek hurrikánok, vagy miért törnek ki a vulkánok. A modern vallás a modern mitológia végútja. De vannak emberek, akik szó szerint értelmezik a Bibliát. Szó szerint! Én azt választottam, hogy nem hiszem, ez a megfelelő út. És ez az, ami Amerikát királlyá teszi, tudja?[21] | ” |
2006 elején Willis, aki többnyire Los Angelesben él, lakást vásárolt a New York Cityben található Triump Towerben.[22] Otthona van továbbá Malibuban, egy ranche Montanában, egy tengerparti háza Parrot Cayen, a Turks- és Caicos-szigetek egyikén és több tulajdona Sun Valleyben, Idahóban.[4][23] Willis saját produkciós cége a Cheyenne Enterprises, amit üzlettársával, Arnold Rifkinnel alapított 2000-ben.[24] További kisebb vállalkozásai vallak Hailey-ben, Idaho államban, köztük a The Mint Bar és a The Liberty Theater. Társalapítója a Planet Hollywood étteremláncnak Arnold Schwarzeneggerrel és Sylvester Stallonéval.[25] Yorkshire terrier kutyáját Wolf Fishbeinnek („Wolfie”) hívja, Woody Allen Bűnök és vétkek című filmjének egyik szereplője után.
Politikai nézetei
2007-ben Willis úgy nyilatkozott, nem pártfogója az iraki háborúnak, de „támogatja azon fiatal férfiakat és nőket, akik odaát vannak és részt vesznek a háborúban.”[26] Minden republikánus elnökjelöltről jó véleménnyel volt, Bob Dole kivételével 1996-ban, mert Dole kritizálta Demi Moore-t a Striptease című filmben való szerepe miatt.[27] Willis meghívott szónoka volt a 2000-es Nemzeti Republikánus Gyűlésnek,[28] s szóbeli támogatást nyújt a fegyvertartásra nézve. 2006 februárjában Willis megjelent Manhattanben, hogy új filmjéről, a 16 utcáról beszéljen a riportereknek. Egy újságíró megkísérelte megkérdezni Willist, mi a véleménye az akkor folyó eseményekről, azonban a színész félbeszakította:
| „ | Elegem van már ebből a kibaszott kérdésből. Csak annyira vagyok republikánus, hogy kisebb kormányzatot akarok, kevesebb kormányzati tolakodást akarok. Azt akarom, hogy álljanak le a szarozással az én pénzemen és a maga pénzén és az adófizetők dollárjain, amiből 50%-ot kapnak…minden évben. Azt akarom, hogy anyagilag felelősek legyenek és ezeket az istenverte lobbistákat Washingtonon kívül akarom látni. Tegyék ezt meg, s akkor majd azt mondom, republikánus vagyok… Ki nem állhatom a kormányzatot, világos? Apolitikus vagyok. Írja ezt le. Nem vagyok republikánus. | ” |
Több 2007 júniusi interjúban is kinyilvánította, hogy továbbra is fenntart magának egyes republikánus nézeteket, de jelenleg független.[4][30] A Vanity Fairben Willis azt mondta, szkeptikus afelől, hogy Lee Harvey Oswald egymaga vitte véghez a John F. Kennedy-merényletet, s célzott rá, hogy bizonyos személyek, akiknek közük volt a gyilkossághoz, ma is hatalmon vannak.[31] 2006-ban úgy nyilatkozott, szerinte az Egyesült Államoknak meg kellene szállnia Kolumbiát a kábítószer-kereskedelem megfékezése érdekében.[32] Az USA Weekend oldalairól kiderül, Willis támogatná a magas fizetést a tanárok számára, s csalódott az USA nevelőszülői rendszerét és az amerikai őslakosokkal való bánásmódját illetően.[33] Kijelentette azt is, hogy nagy támogatója a fegyverekhez fűződő jogoknak:
| „ | Mindenkinek joga van a fegyverviseléshez. Ha elveszik a fegyvereket a legális árusoktól, akkor csak a rosszfiúknak lesz fegyvere. | ” |
Noha pacifista, állítja, hogy hajlamos lenne az erőszakra, ha valaki megpróbálná megölni. „Harcolnod kell az életedért” – mondja.
Érdeklődése a hadviselés iránt
Pályája folyamán Willis több filmben is katona szerepét játszotta, így a Szükségállapotban, a Hart háborújában, A Nap könnyeiben és a Terrorbolygóban. Lévén katonacsaládban nőtt fel, Willis nyilvánosan támogatja az Egyesült Államok haderejét. 2002-ben legfiatalabb lánya, Tallulah azt ajánlotta neki, vegyen sütiket a cserkészlányoktól, hogy elküldhessék a katonának. Willis 12 ezer doboz süteményt vásárolt, amit a USS John F. Kennedy fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerészek és más, az akkoriban a Közel-Keleten állomásozó katonák kaptak meg.[35] 2003-ban a színész ellátogatott Irakba az amerikai katonákat világszerte támogató USO szervezésében, s a The Accelerators nevű együttesével koncertet adott a hadsereg tagjainak.[36] Hivatalos katonai személyek jelentései szerint Willis megpróbált belépni a seregbe, hogy segítsen a harcokban a második iraki háborúban, de elutasították a kora miatt.[37] Egy szóbeszéd szerint egymillió dollárt ajánlott fel bármely állampolgárnak, aki feladja Oszáma bin Láden, Ajmán az-Zaváhirí vagy (a most már néhai) Abu Muszab az-Zarkávi terrorista vezetőket, azonban később a Vanity Fair 2007 júniusi számában tisztázta, hogy mindezt feltételesnek vélte, s nem szó szerint értendő. Ugyanekkor kritikával illette a médiát a háborúról való tudosításuk miatt. Panasza szerint a sajtó többnyire csak a negatív aspektusokra fókuszált:
| „ | Azért mentem Irakba, mert akiket ott láttam, mikor odaát voltam, katonák – nagyrészt fiatal kölykök –, akik az iraki embereknek segítenek; segítenek visszakapcsolni az áramot, kinyitni a kórházakat, visszavezetni a vizet, de ezekről nem hallani semmit a híradásokban. Csak azt, hogy ‘X főt öltek meg a mai nap folyamán,’ ami szerintem hatalmas kárt okoz. Ez olyan, mintha leköpnénk ezeket a fiatal férfiakat és nőket, akik odaát harcolnak, hogy segítsenek ezen az országon. | ” |
Willis elmondta, szeretne „csinálni egy háború melletti filmet, amiben az amerikai katonák a szabadság és a demokrácia bátor harcosaiként jelennek meg”. A film az Első zászlóalj, 24. gyalogság tagjait követné nyomon, akik számottevő időt töltöttek Moszulban, s ezért jelentős kitüntetésekben részesültek. A filmet Michael Yon blogger, az Egyesült Államok Hadseregének Különleges Alakulatának zöldsapkásának írásaira alapozná, aki tagja volt az alakulatnak és állandó jelentéseket küldött tevékenységeikről. Willis így írja le a film történetét, „ezek a fiúk azt teszik, amire felkérték őket, nagyon kevés pénzért; védelmezik és harcolnak azért, amiről úgy vélik, a szabadság.”
1962. november 11-én az új-mexikói Roswellben jött világra egy Demi Gene Guynes nevű kislány, akinek anyja már egyedül volt, ugyanis férje, Charles Harmon pilóta két hónapnyi házasság után elhagyta.